Testo Szemben A Nappal

Nyújtózkodik a zúzmara,
megdermed az idő.
Elcsitul a jelen, és
megnémul a jövő.

Csak üldögélek tétlenül,
lekapcsolom magam.
Bámulok a semmibe, így minden rendbe' van.

Míg vesztegel a pillanat,
idebent csak pörög
egy végtelen magnószalag
a szemhéjam mögött.

Néha jó, néha rossz, néha nem.
Néha nem foglalkoztat semmi sem.
Végül minden végső helyére kerül,
maradok -- ott, ahol voltam - egyedül.
Beborítva sugarakkal,
szemben állok a Nappal.

Köröttem légüres tér, riadtan tátogok.
Hűvös fénnyel izzanak
lámpás csillagok.

Egymást követve fagynak el
a kimondott szavak.
Szilánkokra törnek, aztán
szertefoszlanak.

Magam leszek a zúzmara,
a hóval olvadok.
Elillanok, akár a tél,
akár a sóhajok.

Néha jó, néha rossz, néha nem.
Néha nem foglalkoztat semmi sem.
Végül minden végső helyére kerül,
maradok -- ott, ahol voltam - egyedül.
Beborítva sugarakkal,
szemben állok a Nappal.