Testo Zsákmányállat

Úgyse hiszi senki el magának

Hogy amit lát az tényleg van

Hanem várja, hogy a valódi látványt

Jelzõ kürtszó felharsan


Szól a kürt, ellibben a függöny

Amit most látsz az tényleg van

Kár, hogy mikor körbenéznél

A szélben a mécsesed ellobban



És támad akkor olyan sötét

Amiben az élõk kezét
Többet nem találod

És ami elér azt ütöd-vágod



Zsákmányállat máját mosod

Egy névtelen patakban

Körülötted olajfoltok

Mézeskalács szívalakban

És úgy nézed az arcod benne

Mint régen a céllövöldében

Az a lány akinek lõttél egyet

Finom utalásféleképpen

Biztos helyrõl, régrõl tudom

hogy a Föld egy tányér és hogy azon

Az emberek és a kövek

Lesznek a mannához a köret