Testo Veled Vagyok

Csaknéhány fény, És az országúton az autó rohan velem. Ez az életem, ez az életed. S néhány kéz, Csak néhány kéz abból a sok ezerbõl, aki segít, Aki segít nekem, aki segít neked. Kemény vagyok, Ezt mondod, és te ezt gondolod rólam, Ez így igaz, ez így igaz. Azt mondod, jó nekem, Jól van elhiszem, de nem tudsz mindent, félek. Félek, hogy gyakran én is félek. És hogyan tovább? Volt már siker és volt már elég bánat. Kinek kiáltsak, ó, kinek kiáltsak? Gyakran indulok szorongással telve, Mint aki vissza se tér. Nem vagyok keményebb, mint te, Csak hajt a vér, az örökölt vér. S ha valamelyik utamról vissza se térek, Hidd el, te akkor is mindig érezni fogod, Hogy veled vagyok, veled vagyok. Meg kell hát tanulnunk újra lélegezni, És a nagy hideg sötétben bátran lépegetni. Árnyékot nem látni, nem nézni hátra, Csak menni, csak menni, bátran menni.