Testo Vadkutya

Megunta nyakán a láncot, A lerágott csontokat, Megunta a szolgaságot, Érezte, hogy vadkutya. Egy éjjel letépte láncát, Vágyott a messzeség után, Mindenen keresztülgázolt, Nem állt meg, hajszolta magát. Végül feljutott egy hegyre, A szakadék széléhez ért, Elkínzottan zuhant a mélybe, Ez lett életének vége. Jó idõk, rossz idõk Szállnak el fölötte. Jó idõk, rossz idõk, Itt marad örökre.