Testo Nostradamus

Fények suhannak az égbolton át Megbabonázva és rettegve Meredten állunk. A választ keressünk a könyvek között Az emberi tudás gõgje mögött De üres minden A halotti lepel már elporladt rég A jövõbelátó a sírból üzent Nekünk A kezdettõl kapott könyörületet Eljátszották az évezredek Már nincsen Az utolsó nagy robbanás Aztán a végsõ pusztulás Nem lesz már kérdezõ Se válasz, vége Akarjunk boldog, szép jövõt A hit majd ad hozzá erõt Teremtsünk új világot Újra, újra, újra Emberbõrbe bújt farkasok A sátán arca felragyog Itt van újra A vér szava megint érezhetõ És belélegzi a következõ Nemzedék is Az éles kés már rég megkopott A gõgös nap is felzokog Nincs már fénye