Testo Ha feladod az álmaid

Lelkemben a hûség vallás,
De oly nehéz minden hétköznapom:
Kísértések tengerében élek,
Tiszta igaz szót, csak tõled kapok,
Míg élek.

A szobám falán képek, régi képek:
Az egyiken még Apám fogja Anyám kezét, A másik képen már nincs mosoly
Kevesebben vagyunk, elteltek az évek

Miért rohansz valami után?
Ott képzeled a távolban,
A boldogságot megtalálni
Miért rohansz - Óh - valaki után?
Ott képzeled a távolban pedig melletted áll!

Az új nemzedék arcán remény csillog,
De minden régi hír, egy nagy megpróbáltatás,
Megbecsülni a földi néhány percet,
Nagy dolog lenne ez Tisztelt Emberiség!

A jövõ távolba tûnik és kevés a megoldás, Csak figyelj, figyelj rám:



Ha feladod az álmaid meghalsz,
Élve halsz meg!
De boldogságot, vagy szép halált,
Csak e föld adhat neked!