Testo Érdem

Végre nem érdem ma már a nincs
Lassan eltûnik az az idõ
Mikor az okosból kevés van
S a hülye már felejthetõ

Feszült célként felragyognak
Sok hamisvágy rendjel
Összefüggést nem találok A végsõ nagy renddel

Összecsapjuk fáradt tenyerünket
Reménysugár ha villan földön és égen

De lehet még hölgyek és urak
Választani még mindig lehet
Vannak még bizonyos ki nem adott
Külvitorlás helyek

A túl kemény gerinc nem jó partner
Önmagát besúgja
Bukott ügyek elmaradnak
Az idõ kemény rosta
Ó te egyszerû vendég
Az ajtóm mindig nyitva áll
Ó te egyszerû vendég
Az asztalom mindig terítve vár
Ó te egyszerû vendég
Az ajtóm mindig nyitva áll
Ó te egyszerû vendég

Leomló legenda, mégis fáj
Hisz vele éltünk itt volt létezett
Örülni nem tudok pusztulásán
A szegény ezerszer nyerhetett