Testo Romok Között

Kutatom még az élet színét
Fakóbb, mint ahogy bennem él
Sokszor még feldereng bennem
Hogy izzott a legelején

Valahol tán eltévedtünk
Vagy az út vitt másfelé
Lehet eladtuk a lelkünk S rég az ördögé

Valamit már nem kell mondanom
Meg úgysem értenél
Valamit még el kell fojtanom
Mert rólam mást hinnél

Aludj hát, nincsen semmi baj
Mélyen, hol nem kell félj
Romok közt ébren álmodunk
Ébren és várjuk a fényt

Aki remél, biztos megmarad
Szívósan, patkányként
Holnap még nem tudjuk mi vár De élünk, élünk s várjuk a fényt

Ott várjuk a fényt
Romok közt patkányként
De míg az ember él
Addig lesz remény

Hogy bármi történhet
S bármi más jöhet

...míg az ember él