Testo Sötét Hajnal, Fehér Éj

Testeden lelkem árnya újra él,
Lelkeden fehér éj.
Az idõ nem gyógyít, de elvetél,
Szárnyain messzi fény.

Álmaid hamvait rejtõ urna,
Szememben halott fény.
Sorsomon a magány hideg csókja, Bûneid elhozom.

Lelkeden sötét fényû feledés - az éj
Számûzte rég.
Testeden izzó fényû jelekért sír,
Magányt nemz a lét.

Láttam én fehér éjek tengerét,
Szemedben messzi fényt.
Láttam én, sötét hajnalt szült az éj,
Öledbe langyos kéjt.

Bûneid lángjain nyíló rózsa,
Holt virág, halott szív.
Sorsomon a számûzöttek csókja, Bûneid elhozom.

Lelkeden sötét fényû feledés - az éj
Számûzte rég.
Testeden izzó fényû jelekért sír,
Magányt nemz a lét.

Bûneid lángjain nyíló rózsa,
Holt virág, halott szív.
Sorsomon a számûzöttek csókja,
Bûneid elhozom.

Lelkeden sötét fényû feledés - az éj
Számûzte rég.
Testeden izzó fényû jelekért sír,
Magányt nemz a lét.
Lelkeden sötét fényû feledés - az éj
Számûzte rég.
Testeden izzó fényû jelekért sír,
Magányt nemz a lét