Testo Északi Fény

Sötét források elhozzák,
Alvó istenek alkonyát.
Álmok hamvait éjbe szórták,
Elveszett jelek hajnalán.

Könnyeikben az északi fény,
Bûneikben a szenvedély.
Fehér testeken izzik az éj. Hideg szemekben nincs remény.

Hosszú éjszakáim mélye hív.
Múló szenvedélyek sírja él.
Néma imám hûvös medre vár.
Néma éveimnek vak méhe fáj.

Sötét századok elhozzák,
Alvó vallások hajnalát.
Titkos istent feltámasztják.
Sorsuktól jelét megfosztják.

Hosszú éjszakákat nemzettél.
Múló éveimmel visszatérsz.
Néma imám hûvös szentélyén. Fehér oltárodon nem vétkeztél.

Könnyeid az északi vér.
Elkísér a végtelen tél.
Testeden fehér az éj.
Felragyog az északi fény.

Minden éj a semmibõl szült
Emlékkép, világok résén.
Meztelen köd, sûrû álmot szõ
A végtelen szélén.

Könnyeid az északi vér.
Elkísér a végtelen tél.
Testeden fehér az éj.
Felragyog az északi fény.
Könnyeid az északi vér.
Elkísér a végtelen tél.
Testeden fehér az éj.
Felragyog az északi fény