Testo Újra Úton

Megrogytak a régi álmok Sötét falak fognak körbe
Újra felhõk mögött a Hold Én nem látom csak érzem
Agyamban régi képek Összemosott színekben élnek
Jól tudom, ez a test csak megtart engem De a létezés végtelen

Az utolsó érzés is szertefoszlik bennem
Elragad az örvény, és a mélybe húzza a lelkem
Fentrõl az égbõl hív valaki Lent, a földön Meg akarnak tartani
Félek minden emléktõl Az ismeretlen érzésektõl
Érzem, átjár a végtelen Megint fentrõl figyelem a testemet

Alagútban lebegek újra Arc nélküli lények körében
Újra úton de nem tudhatom hova Merre visz a lélek útja
Testemet már rég elhagytam Börtönömbõl megszabadultam
Számot vetek az életemmel S újra szállok... Fel!