Testo Gondolj Néha Rá!

Nyugodtabb jövőt kívántam egykor, de elborult a nyári ég. Most szürkék a napok, halgass, ha tudod, mi lesz még, mi jön még ezután. Hívtam a bárányt, kihűlt a jelkép, kihűlt a dal, úgy fázom én, de van még egy remény, s az holnapra elég, és azon ugyebár megosztozunk. Ugye gondolsz néha rá, hogy nincs dicső halál, hogy élni kell, hogy az élet szép, ugye gondolsz néha rá! Faggatom a múltat, hiába minden, homályba vész, sötét a kép, de van még egy remény, s az holnapra elég, és azon ugyebár megosztozunk. Ugye gondolsz néha rá, hogy nincs dicső halál, hogy élni kell, hogy az élet szép, ugye gondolsz néha rá! Ugye gondolsz néha rá, hogy nincs dicső halál, hogy élni kell, hogy az élet szép, ugye gondolsz néha rá!