Testo Most élsz

Olvad az idő, mint a halvány jégvirág, és a tűnő boldogság majd véget ér Ott állsz egyedül, falevél a dombtetőn, álmos holdfény rád köszön, s elfúj a szél Addig van remény, minden perc ünnepel, hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el! Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld, mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár, most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár Múló örömök sivár létünk színpadán, mikor egy szó hallatán dobban a szív Sajnos vége lesz, tudjuk már a kezdetén, túl az álmaink ködén a semmi hív De addig van remény, minden perc ünnepel, hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el! Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld, mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát. Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár, most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár Most, most, most, most élsz, most örülj, hogy szép a nyár, most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár