Testo Mi Vagyunk A Rock

Lábtörlõ alatt lapul a kulcs, Rajta állunk koszos cipõvel. Otthonról hozott tulajdonság, A derekunk nem hajlik kellõképpen. Új öltönyöm feszül rajtam, Az udvartól levél érkezett, Meghallgatják minden bajom, De elõbb, elõbb végeznek velem. Nem értem felség, mitõl oly hideg, Hogy a frász tör ki mindenkit, Pedig mindent, mindent lehet. Mi vagyunk a rock, mi vagyunk az élet, Csak kérhettek bármit, csak kérhettek szépen. A karzat mögött a kórus hangol, A közönség fáradtan legyint, Mindig és mindig újra kezdi, Szerintem fárasztó nekik. Az új mûsor lassan készül, Hamisnak hallom a régi dallamot. Mindig és mindig újra kezdik, Szerintem fárasztó nekik. Mindig és mindig újra kezdik, Szerintem fárasztó nekik.