Testo Ma Még Együtt

Ma még együtt, és nincs tovább, Átkozottul kemény a világ, Lenyúztunk egymás agyából éveket, Szél fújja már az érzelmeket. Úgy éreztem kevés, amit adhatok, Pedig dehogy; és ma már hol vagy te, és én hol vagyok? Téboly, hogy ott vagy, és én várlak, Idegen kéz nyúl tested felé. Csak a vágy ereje halványul el lassan, S már nem hazudunk egymásnak reményt. Rád gondolok és újra látlak, A napfény áttetszik a hajad szálain. Ha álmodom veled, szívem szivárvány fényein lebeg, De jéghidegek a reggelek. Istenem, pedig már fogtam a kezed, Csak nem mertem mondani: Szeretlek, szeress! Templomok lépcsõin várom a csodát, Az idõ törvényt ül, s lassan kipipál.