Testo Lelkünkbõl

A gyertya szépen lángol, Nem fújja már a bántó szél. A viasztest elolvadt, Valahol új életre kél. A Föld már elengedte, Az égen egy csillag ragyog. Szelíden kérik Õt, S Õ játszik egy égi dallamot. Eggyé forrt kéz a húrral, És már egy új ütembe kezd. Lassúbb és csöndesen szól, Úgy üzeni: megérkezett. Lelkünkbõl szól ez a dal. Örökre velünk maradsz, Õrizzük mosolyodat. Vihar kiált kegyetlen, Elválaszt zord idõk keze. Az ész hazug; ne engedd, Ne, hogy a reményt elvegye! A Föld már elengedte, Az égen egy csillag ragyog. Szelíden kérik Õk, S Õ játszik egy égi dallamot. Minden üvöltve lázad, Hol van az elrabolt hitünk? A lelked halhatatlan, De a fájdalom velünk Lelkünkbõl szól ez a dal. Örökre velünk maradsz, Õrizzük mosolyodat.